Farsang (Vízkereszttől – Hamvazószerdáig)

A farsangi időszak kezdőpontja állandó, nem változik. A január 6-i Vízkereszttől számoljuk és egy mozgó ünneppel, hamvazószerdával zárul.
Ekkor kezdődik a nagyböjt.
A nagyböjt kezdetéig tartó időszakot hagyományosan a vidám lakomák, bálok, jelmezes mulatságok, népünnepélyek jellemzik.
A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.
A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodásokról.
Az 1900-as évektől már nem csak a nemesek „alakoskodtak”, mára pedig az iskolai, óvodai csoportoktól a családi jellegű ünnepekig teret hódít a jelmezbe öltözés.
A maskaráknak, álarcoknak szerepük van a tél elűzésében is. Magyarországon az egyik legismertebb látványos tavaszváró esemény a Mohácson élő délszláv népek, a sokacok hagyománya, a busójárás.  Rengeteg szokás és hiedelem kötődik hozzá. Ma már turisztikai látványosság is, és az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is felkerült.

A hagyomány eredetét a törökök kiűzésével kapcsolják össze (miszerint a Mohács környékbeli mocsárvilágba elrejtőzött egykori lakosok maszkokba öltözve és zajt csapva űzték el a babonás törököket), ma már kulturális elemekkel tűzdelt látványos programok sokaságát és elsősorban az ijesztő, ám mívesen faragott és díszített busóálarcosok hangos felvonulását jelenti.

Farsangvasárnap kelnek át a busók a Dunán, ekkor van a legnagyobb felvonulás, ekkor bocsátják vízre a tél koporsóját, és ezen az estén van a legnagyobb télűző máglyarakás is.