Szüreti szokások és hagyományok

A szüret évszázados hagyomány, melyhez a kemény munka mellett a finom falatok, a szép borok, a felvonulás, a zene és a mulatság is szorosan hozzátartozott. Még a Magyarok Himnuszában is megjelenik a köszönet és hála a bor és szőlő bőséges áldásáért. Évszázadok óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel a Kárpát medencében, s bár ma is tartanak szüreti mulatságokat, a korábbi időkben sokkal komolyabb hagyománya volt ennek az eseménynek. Századról századra változnak a szüreti szokások, egy dolog állandó: egy pincészet életében a szüret az egyik legszebb és legfontosabb pillanat.

A 16-17. században a szüret ideje alatt a törvénykezést is beszüntették és már ekkor is a jókedv és a vigadalom társult hozzá. A ma ismert formája az ünneplésnek (bál) azonban csak a 18-19. században alakult ki. Ekkor vacsorával és esti táncmulatsággal zárták a szüreti munkát.

Napközben még folyt a munka: a hagyományok szerint a nők szedték a szőlőt, a férfiak pedig puttonyba gyűjtötték a termést, miközben vidám énekeket énekeltek. Ezalatt már készültek a hagyományos szüreti ételek és friss mustból sem volt hiány. A nap végeztével a gazda vagy uraság köszöntésére került sor.

A szüreti étel birka vagy marhahúsból készült. Bográcsban marhagulyást vagy birkapörköltet főztek, előtte pedig húslevest szolgáltak fel. Ezek mellett az esküvők mai napig hagyományos étele, a székelykáposzta sem hiányozhatott az esti mulatságból, desszertnek pedig csörögefánkot sütöttek. Az ételek mellé pálinkát és természetesen bort fogyasztottak a hajnalig tartó mulatság alatt.

A szüreti bálhoz kapcsolódva sok helyen felvonulással zárták a napot.